Rocko blogja

Álmomban Ő itt volt, és számítógépezett. De valahogy pont háttal ült nekem, mint ahogy laborgyakorlaton is szoktunk, csak annyi volt a különbség, hogy itthon voltunk, ás anyám is jelen volt. Én levelet írtam neki, valami szépet, de Ő már rögtön is válaszolt rá. Aztán odamentem, beszéltünk, de nyűgös volt, a hangja is más volt, mélyebb lett. Én megnyugtattam, megmasszíroztam. A meztelen hátát. Semmi több, csak gyengéd simogatás.

És ez az amit nem mondok, nem mondhatok el Neki (még). Viszont lelki szemim előtt előre látom a szerdai nap, vagyis azt, ahogy én szeretném: Olyan filmesen, jól beállított snittekkel látható, hogy főhős és főhősnő együtt utazik, a kezük lassan egymáséba fonódik. Közben kellemesen szól az aláfestő zene a Lamb - Softly (So happy). Nem szólnak egymáshoz, csak ülnek, de nem bambán, hanem érzik, hogy felesleges a plusz szó. Csak néhány sejtelmes mosoly egymás felé. Az út végén leszállnak, majd elindulnak a vonatállomás felé.

Intermezzo: átverekedik magukat a tömegen. Nem zavarja őket a sok koldus, vásári bolond és mutatványos. Csak ők számítanak most.

következő snitt: A vonat mellett beszélgetnek. A téma nem is annyira fontos, csak az, hogy együtt vannak. A a szerelvény mellett gőzfüst gomolyog. Elmegy mellettük a kalauz - tudják, hogy csak perceik vannak hátra - felszáll az utolsó vagonra, kihajol, és fütyül egyet a sípjával. A fiú és a lány egymásra néz, ...

(A befejezéseket várom levélben, vagy shoutboxban.)